2009. június 9., kedd

fonalakról...

Általában DMC-fonalakat használok a hímzéseimhez, de nagy lelkesedéssel próbálok ki bármi mást is, ami felkelti a figyelmemet. Néha aztán bejön, néha nem, de szeretek kísérletezgetni velük.
Pár hete fedeztem fel a L'atelier du pic vert nevű weboldalt, ahol saját készítésű, kézzel festett fonalait árulja Sophie Pérot. Most ezeknek a fonalaknak a lázában égek, hihetetlenül ragyogó, élő színeket varázsol azokra a fonalakra, általában virágok, gyümölcsök, vagy más természeti szépségek ihletik meg, és én mondom, nem hibáz el egyetlen árnyalatot sem. Minden évszakban más a kínálat, az évszaknak megfelelő színekben, és addig kapható egy-egy szín, míg ki nem fogy belőle a hölgy, akkor aztán új művet alkot.
Itt látható a két aktuális kedvencem: a Fruits Rouge és a Pensée. Melléjük illesztettem egy-egy képet arról, ami ihlette a fonal színeit, így talán érzékelhetőbb, micsoda mesterműról áradozok itt ilyen lelkesen:

(kattintsd nagyobbra!)
Az egyik kedvenc tervezőnőm (Alice and Co) már vagy másfél éve dolgozik ezekkel a fonalakkal a blogján, érdemes odalátogatni, mert ott szinte minden árnyalat látható "munka közben", amellett maga a blog is egy igazi gyöngyszem :-)

2009. június 5., péntek

egy MajdnemBiscornu...

Végre elkészült a biscornu hímzése, azt hittem hamarabb is végzek vele, de én lüke azt gondoltam ki, hogy majd selyemfonalat használok, mert azzal biztos még szebben mutatna, meg minden... Ja persze, ahogy azt a mamzell kigondolja...
Egy órával később már rongyosra voltak hímezve az idegeim, további egy óra múlva pedig a saját hajamat téptem (meg egy kicsit a dokiét is), és ez még semmi sem volt a visszafejtési tortúrához képest, mert természetesen feladtam a próbálkozást, ilyesmiben nem vagyok rátarti a becsületemre. Én a selyemfonalhoz még nem vagyok elég gyakorlott, vagy csak simán mazohista nem vagyok, nem tudom, de többé a kezembe se veszem, az fix. Csúszott, tekergőzött, szakadt, és folyton szétbomlott, de atomjaira!
Így tehát most a birtokomban van egy alig használt és egy felbontatlan motring fehér (S5200) és két originál piros színű (S321) DMC selyemfonál, amit ezennel felajánlok bárminemű önsanyargató egyén számára cserealapnak két doboz sajtostallérért (mindig sajtostallérért pumpolom az otthonikat).

Itt a kihímzett változat, de még nem állítottam össze, mert kifogytam a töltelékanyagból, meg a fehér selyemszalagból is, és a fehér gyöngyökből is, szóval ez még csak egy olyan MajdnemBiscornu. Egy bisco...

Anyag: Lugana 501 - Bleu de Ciel, 10 fils ; Fonal: DMC Blanc)

Itt a minta is hozzá, ha valakinek netán megtetszene. Antik Sajou ás N. Alexandre mintakatalógusokból fabrikáltam egybe a kacskákat és ringókat, nem egy nagy szám, de én szeretek ilyesmivel bíbelődni:
(Ha kaptad és varrtad, légyszi dobj meg egy emaillel, meg egy fotóval a kész darabról, mert kíváncsi vagyok, mint egy elefánt.)

2009. június 4., csütörtök

gyűlnek a gombok...

Névnapom alkalmából életem párja kijelentette, hogy virtuálisan beszabadulhatok az internet virányain fellelhető leggyönyörűségesebb kézimunkakereskedésbe, és annyit vásárolhatok, amennyit nem szégyellek. No, nekem ilyesmit nem kell kétszer mondani, öt perc alatt eltapsoltam egy halom aranyat, petákot és rézgarast - ifjú házaspárom utólag meg is állapította, hogy elég magasan van az én szégyenlécem, máskor nem tesz ilyen elhamarkodott ajánlatot, de én azon az állásponton vagyok, hogy ha a férfi szólt, akkor a férfi vállalja is a következményeket.

Ma érkezett meg a zsákmány, csupa borzongató gyönyörűség, nem bírok betelni a látványukkal, a tapintásukkal, illatukkal:


Stéphanie, a boltocska üzemeltetője, neves gyűjtő és valóságos szaktekintély az antik vászonneműk, fehérneműk, hímzések világában, és az oldalán régiségeket és reprodukciókat egyaránt árul, például az a plakett a gyöngyházgombokkal és a rózsás széphölggyel is egy ilyen reprodukció az Aranykorból, amikor még az volt, hogy bementél a boltba egy féltucat gombért, és a kezedbe nyomták ezt a gyönyörűséget, amiért ma bolhapiacokon tépjük egymás haját alkuszunk mi széplelkek.

A fehér szalagra és a gombokra hivatalból szükségem volt az egyik tervbevett képhez, és könnyen belátható, hogy ha már arra jártam, nem tudtam ellenállni a másik szalagnak, a margarétás fonaltartónak és annak a tüneményes "A" betűnek sem, bár lehet hogy azt csak őrizgetni fogom örökkön örökké, mert nem lesz szívem visszavonhatatlanul felvarrni bármire is, csak előveszem majd borús napokon, és ezzel vidítgatom a lelkem.

Ami pedig mindenekfelett jólesett, az az óvó gondoskodás volt, ahogy a csomagot küldte nekem a hölgy, ugyanis minden darabot külön-külön finom rózsaszínű selyempapírba csomagolt, és még egy pár apró ajándékkal is kedveskedett, fehér és piros gombokkal, melyeket bizonnyal felhasználhatok majd a Ma leçon de broderie képhez.

Merci Stéphanie!