2009. október 25., vasárnap

az új ideámról...

Erre a darabra azért vagyok különösen büszke, mert teljesen saját ötletből született, ez a prototípus, az Első Darab.
Az úgy volt, hogy ugye én állandóan ilyen kockákokat hímzek, azsúrozott lencsíkokra, amik nagyon szépek, csak éppen semmire sem jók, de hát ez az én saját külön dilim. Viszont az igazat megvallva, én nem igazán szeretem az olyan dolgokat amik csak szépek de semmire sem jók, mert alapvetően az alkalmazott művészet híve vagyok (iparművészet vs. szépművészet), ezért van az is, hogy viszonylag ritkán hímzek képet a falra, mert egy idő után már nem férnék be a lakásba tőlük. Különben is, szeretem ha a képeim harmonizálnak egymással és a környezetükkel is, úgyhogy el tudom képzelni, hogy kihímzek egy képsorozatot egy falra, ahová különösen illik, és ahol jól megfér a tapétával, meg a kárpitokkal, de csak azért mert tetszik egy kép, nem hímezném ki, ha nem illik a berendezéshez.

De visszatérve a csíkokhoz, a fenti okok miatt érthető talán hogy mennyire bosszantott a hasznavehetetlenségük, úgyhogy végül múlt héten reggelinél leültem ötletbörzézni, hogy kisüssem mit is készíthetnék belőlük, de a tokvarráson túl semmi nem jutott az eszembe. A férjem azt mondta, nyugodtan varrjak belőlük kis tokokat, már úgyis annyi kis értelmetlen csecsebecsém hever itt szerteszét, hogy eggyel több már igazán nem számít, sőt, ha valamelyik kis bizbazt beleteszem a tokba, akkor legalább a tok értelmet nyer. Tudjátok, mint amikor a Malacka meg a Micimackó meggyőzte a Fülest, hogy nem is olyan nagy baj, hogy a Micimackó megette a Füles szülinapi mézadagját, a Malacka meg kipukkantotta a lufit, mert így legalább a kipukkant lufit tarthatja az üres mézesbödönben, milyen praktikus...
Szerencsére én nem vagyok Füles, akit ilyen könnyen meg lehet vezetni, úgyhogy tovább törtem a fejem, miközben tejet ittam a magas hengerpohárból. És AKKOR kattant be! Tokot csinálok a hengerpohárnak és abban tartom majd a kötőtűimet!

És akkor meglódult a fantáziám, és elkezdtem jegyzetelni, mert ha mondjuk szerzek magasabb hengerpoharat, akkor virágvázák, ceruzatartók, kötőtűtartók tucatjait készíthetem ugyanezzel a módszerrel, mindenféle színből, bármely alkalomra (karácsonyi asztalra karácsonyost, tavasszal csupa ragyogó színnel varrottat, nyárra napraforgósat, a vendégek jönnek, akkor ropit tálalhatok benne), mindig feldobhatom valami új színnel és formával a kandallópárkányt, az ablakmélyedést, a terített asztalt, sőt még ajándékba is adhatom.

Szóval ez az egyik új játékom (a másik a köv.bejegyzésben), most sorozatgyártásba kezdek, először is egy karácsonyi készletet készítek majd, hogy időben kész legyek vele az ünnepre, aztán mondjuk egy házassági évfordulósat februárra... Csúcs!

2009. október 22., csütörtök

Mondtam már...

...hogy én is Furoshiki-lány lettem? Ez itten az enyémkém:105 x 105 centis, azaz táskaméret. Csudaédes, nem?

Mi?! Hogy mi az a Furioshiki? Hát ez a Furoshiki:

Spud & Chloë - Bumble Up Scarf

Ez csak egy olyan Kicsike Kötögetős Posztocska, arról amin épp most dolgozom. Spud és Chloë a két legkedvesebb barátom most nekem, ők a Blue Sky Alpacas új termékei, pihepuha fonalakkal, káprázatos színekkel, nem lehet ellenállni nekik.
Az a jó ebben a vastag Outer fonalban, hogy gyors sikerélményt biztosít, ennek a sálnak úgy nagyjából délután három körül kezdtem neki, és az én igen-igen kezdő tempómmal is idáig jutottam este hétre. Super bulky! Szombaton ebben a sálban megyek vízitornázni, aztán megsétáltatom a városban, hogy mindenki lássa majd, de igazán mindenki :-)

(sajnos nem sikerült jól lefotózni a színeket, igazából nem ennyire jajdezöld ez, sokkal pasztelesebb árnyalatú)
yarns: Spud & Chloë Outer - Soapstone (#7200), Peat (#7204)
needles: Clover Bamboo 10mm
pattern: Bumble Up Scarf by Kim Hamlin

2009. október 16., péntek

Helló, helló!

Nos, vége a nyárnak - mostmár itt is vége végre - én pedig visszafecskendezem magam kreatív világomba. Teljes gőzzel alkotok, egyszerre hímzek, kötök és horgolok, illetve az utóbbi kettőt egyelőre csak lelkesen tanulom, mondhatom vajmi kevés sikerrel, de nem adom fel míg egy darabban látsz.
A kötésről majd írok egy hosszabb posztot, most inkább megmutatom legutóbbi munkámat, egy csinos kis párnát, amit az alkotókuckóm sarkába szánok majd.
Minta: A mon ami Pierre ; fonal: DMC 5200, 498 ; anyag: natúr lenvászon

egyik oldal:
másik oldal: